Péter

"Örülök, hogy megoszthatom egy böjti élményemet, melyet mint a böjt egy "mellékhatásaként" éltem át. Ez pedig a nyugalom, és annak egy különös következménye volt... Korábban is rendszeresen jelentkezett már az egy-egy napos étkezéstől való tartózkodásom kezdetén az értékrend váltás, de most, amikor több napot is bevállaltam egyhuzamban, valami más is történt: lehiggadtam! Tulajdonképp jól esett, mivel amúgy elég pörgős az életem.

Nagyon sokat közlekedek autóval a városban. Ezt általában lendületesen teszem. De most valahogy egyáltalán nem volt kedvem, sőt eszembe sem jutott, hogy kapkodjak, hogy váltogassam a sávokat, azt vettem észre, hogy szabályosan haladok, az átlagfogyasztás is soha nem látott minimumot ért el.

Egyszóval nyugiban közlekedtem a háromsávos hungárián, miközben mellettem mindkét oldalon idegesen húztak el az autósok (meg kell jegyeznem, hogy a jobb oldali buszsáv volt). Gondolataimba mélyedtem, de közben teljes figyelemmel kísértem az eseményeket, és kivételesen nem voltam hajlandó hagyni magamat sodortatni a környezeti hatásokkal. A következő lámpánál mindenki megált, előttem felsorakoztak a pár másodperccel ezelőtti szlalom nyertesei. A lámpa zöldre váltott, és a három "versenyző" kilőtte magát, ám senki nem gondolta, hogy a leggyorsabbat meglepetés várja. Ugyanis a keresztutcából a következő pillanatban egy autós száguldott át - valószínűleg a lemenő naptól káprázó szemmel elnézte a pirosat! A másodperc töredéke alatt pördült, csapódott, tört darabokra... mindkét autó. Hála Istennek az utasok megúszták. De én is! Ekkor játszódott le ugyanis bennem, hogy mi történt volna, ha hagyom magam elragadtatni, és beszállok a versenybe.

Csak ajánlani tudom a böjtöt, mellékhatásaival együtt!"
disz
 

Azon tűnődtem, hogy talán most életmód váltás kellene ide, nem pedig kaja megvonás. Igaz, kedvteléseim közé tartozik a csoki is, tehát három hétig no csoki (na jó, ez „táplálék-megvonás” volt a javából :-) ). Végiggondoltam, milyen dolgokkal töltök szívesen időt. Nem volt hosszú a lista, de azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha ezek helyett mondjuk Istennel tölteném el ugyanazt az 5-10-30 percet?
Az is eszembe jutott, hogy vannak jónéhányan a környezetemben, akik igencsak elepednek egy jó szóért vagy csak azért, hogy valaki végre hallgassa meg őket is. Talán fel kellene hívni őket, átváltozni lelki szemetesládává (nem szemétládává!), ahelyett, hogy én beszélnék ismét lyukat a hasukba.
Aztán itt lenne az ideje, hogy az elvárásaimat mások felé végre elengedjem, még akkor is, ha azok egyébként jogosak.
Nem mondom, hogy nagy gyógyulásokon mentem keresztül és hatalmas csodákat tapasztaltam, bár voltak Istennek apró meglepetései számomra, de azt hiszem, a böjt nem is arról szól, hogy ÉN legyek a középpontban. Nem egyszerű megaláznia magát az embernek, de mindenképp megéri! A legnagyobb dolog talán az volt a három hét alatt, hogy az amúgy egyforma, szürke hétköznapok (az édesanyák azt hiszem, ismerik ezt az időszakot, hogy milyen egy kisbabával otthon lenni) színesebbé váltak, az önmagam körül forgó gondolatok helyett hirtelen mások gondjai, nehézségei, céljai, vágyai kezdtek megmozgatni.

"Nemrég egy barátom arról kezdett el beszélni, hogy mit élt át, miközben egy héten át megállta, hogy ne egyen semmit. Mindezt azért tette, mert igazán akarta, hogy a gondolkodása megváltozzon, hogy fordulat következzen be az életében.

Sikerült elkunyerálnom a könyvet, amit éppen olvasott, így magam is hamar hatása alá kerültem annak a vágynak, hogy valami történjen bennem és körülöttem. Rövid idő alatt elolvastam, és eltökéltem magamban, hogy belevágok. Bár korábban rendszeresen böjtöltem egy-egy napig, folyton azt éreztem, hogy csak koplalok, miközben végzem a munkámat. Többre vágytam és ehhez éreztem, hogy többet kell tennem. Ha más képes volt rá, én is végig tudom csinálni. Elkezdtem hát egy hetes léböjtöt, ráálltam az imára, kitűztem a céljaimat.

Végülis 5 nap lett belőle, mivel hazalátogattam és nem tudtam visszautasítani szüleim invitálását, de ezzel együtt győztesnek éreztem magam. Vasárnap egy prófétai szolgáló látogatott gyülekezetünkbe, és beszélt valakiről, akinek a gerincében korábban deréktájon törés volt. Talán a tolmácsolás bizonytalanított el, nekem ugyanis nem tört el a gerincem, mégis folyamatosan azt éreztem, hogy rólam beszél. 12 éve porckorongsérv műtéten estem át. Nemrég a sérv kiújult és borzalmas fájdalmakat okozott. Arról beszélt még, hogy Isten levág rólam minden rám kimondott lelki beszédet. Végül ami végképp megerősített abban, hogy én vagyok az az ember, amikor azt mondta: még a válladon lévő teher alól is felszabadulsz. A fájdalom kompenzációja miatt az izomzatom elkezdte félrehúzni a testemet. Emiatt ferdén tartottam magam, csoszogva jártam, és egy idő után folyamatos görcs alá kerültek az izmaim... különösen a derekam és a vállam. Isten megszólított, beszélt hozzám, tudatta velem, hogy gondoskodik rólam. Pár nap múlva fedeztem fel, hogy szabadabban mozgok és enyhültek a fájdalmaim. A böjt által érzékeny és figyelmes lettem, és elhittem, hogy velem is történhetnek nagy dolgok!
Mindenkinek ajánlom!"
Szabolcs

Egy komoly ima- és böjthullám éri el a keresztyéneket ma Magyarországon. Sokan kapcsolódnak be böjtláncokba, de egész gyülekezetek is rászánják magukat, hogy félretegyék a kényelemet és megalázva magukat keressék Isten közelségét. Ennek az összefogásnak nem csupán az egyének személyes életében lehet jelentősége, hanem kihatással lehet a gyülekezetek, és környezetünk, városunk, de reményünk szerint az egész ország életére.

Igaz, hogy a Biblia azt mondja, "hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van..." Mt 6,18, mégis ha megosztod másokkal azt, amit átéltél, sokaknak lehet majd bátorító! Ezért jött létre az imaböjt blog, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat, és kedvet kapjanak olyanok is a böjthöz, akik még sosem próbálták.

A fenti e-mail címre várjuk a bátorító tapasztalatokat és átéléseket, amiket itt a blogon közzétehetünk ! Regisztrációt követően pedig bármelyik bejegyzéshez észrevételt, kiegészítést, kommentet lehet fűzni!
Hívunk hát, kapcsolódj be!