Azon gondolkodtam el, hogy nem tudom úgy csinálni végig ezt a böjtöt koránt sem, mint ahogyan azt elterveztem. Engedményeket iktattam be az étrendembe, melynek több oka is van, és egyik éjjel büntudattal ébredtem fel. Utána néhány beszélgetés, és egy pár ige arról győzött meg, hogy nem érdemes testből erőlködni, annak tényleg nincs értelme. És habár a "külső böjtölésem" nem úgy sikerül, mint szerettem volna, a szivem - egyre inkább - teljes erőbedobással "böjtöl".

Ebben meg is nyugodtam, olyannyira, hogy néhány gondolat jött föl bennem az egész böjttel kapcsolatban, de leginkább ezzel az utolsó szakasszal kapcsolatban.
Leirom, hátha nektek is bátoritás.
Az első héten nagyobb volt a lendület, de a testi erőből történő böjtölés is. És amint haladunk előre a böjtben, egyre nagyobb kincsek, igazi "gyémántszem-imák" hangzanak el.
Olyan ez a három hetes böjt, mint a jó bor: minél tovább érik, annál jobb.
Szellemben egy elválasztódás történik: az igazi érték és a hitvány, silány között.
Tisztul a kép, mint a jó bor.
Egy-egy gyémánt, vagy egy-egy jó minőségű bor is többet ér, mint tengernyi must vagy félkész gyémánt.
Olyan ez a böjt, mint a kötél, mely sok szálból fonódik. Egyesével nem vagyunk olyan erősek, de együtt elszakithatatlanok.
LETISZTULÁS, LETISZTULÁS, LETISZTULÁS - ez történik most. A testi helyét átveszi a szellemi.
Én hiszem, hogy ezek a 3. héten elmondott imák igazi gyöngyszemek az Úr előtt - és egyre mentesebbek a testi erőlködéstől.
Ne adjuk fel az imát, böjtöt, már csak pár nap!!!!
 
Barka

A bejegyzés trackback címe:

https://imabojt.blog.hu/api/trackback/id/tr602619192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása