"Mi páran egyhetes böjtben vettünk részt. Vártam a nagy élményeket, a nagy harcokat és közben majdnem elszalasztottam Isten munkáját.
Elképzeltem, ahogy betölt a Szent Szellem és majd micsoda élményeket fogok megosztani a többiekkel. Szellemi harcok és hatalmas győzelmek.
A képzeletem elég szépen szárnyalt. Ez nem nehéz...
A böjt hetében egy könyvet olvastam, ami a szent életről, az isteni mércéről szólt. Olvasva a könyvet egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. 
De már oly régen vagyok keresztény, rendben mennek a dolgok, inkább a kegyelemmel kell foglalkoznom, nem a törvénnyel...
Ilyen gondolatok cikáztak bennem, hogy mentsem magam.
A harmadik napon félredobtam a könyvet. Ez tévtanítás... vontam le a következtetést. A böjtöt persze folytattam és vártam Istent...
Vasárnap az igehirdetésen miről is lehetett szó, mint az új ember felöltözéséről és a szent élet ill. a cselekedetek fontosságáról. Már itt is?! Ennek a fele sem tréfa. 
Isten tényleg valamit mondani akar? Lehet hogy tévedtem? Újra neki fogtam a könyvnek és elővettem az Igét is. Kerestem az ezzel foglalkozó igehirdetéseket.
Végül legyőzött Isten. Rá kellett jönnöm, hogy az, amit megélek és az, amit Isten vár sajnos nem egy szinten mozog. Tehát helyre kell tennem pár dolgot. Nos ez már folyamatban van...
Közben letelt a böjt is, de hála az Úrnak nem hagyta abba a munkát az első reggelim után.
Csak utólag tudatosult, hogy annyira mást vártam a böjt alatt, hogy majdnem elszalasztottam meghallani az Úr hangját..."
 

Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://imabojt.blog.hu/api/trackback/id/tr321608803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása