Nemrég a 2Krónika 7et olvastam, és a 12.versben a szívem felfigyelt egyetlen mondatra: "Meghallgattam az imádságodat!" Az Úr elkezdett velem beszélni erről akkor: 

 

"Meghallgattam az imádságodat! Meghallgattam az imádságokat, amiket az elmúlt napokban mondott el az én népem! Meghallgattam, és válaszolok! 'Légy csendben, és várj az Úrra!' (Zsoltárok 37:7.) Csendesedjetek el, jöjjetek közelebb, és lássátok meg az én hatalmas tetteimet, amit az imádságok által teszek! És várjatok rám! Várjátok a válaszaimat! 

Gyönyörködöm az egységetekben! Gyönyörködöm a hálaadásotokban! 

Szeretlek titeket! Áldottak vagytok, és győztesek, mert győzelmet adtam nektek!"

 

A héten még a szívemben volt az, hogy nekünk keresztényeknek nagyon fontos, hogy egységben legyünk, hogy tiszteljük, becsüljük  egymást kölcsönösen, felemeljük a másikat amikor kell, ne irigykedjünk egymásra, hogy a világ lássa azt, hogy így is lehet élni! Ha ezeket mi nem tesszük, akkor a világ honnan fogja tudni, honnan fogja megtanulni, hogy így is lehet élni? Hiszem, hogy ez is az Úrtól van, hogy ezeken gondolkodtam a héten! 

 

Legyen áldott a holnapi közös Istentisztelet! Szeretnék ott lenni, de nem tudok! Majd gondolatban ott leszek! 

 

Az Úr szeretetével:

Berni