"Nehezen vágtam bele a böjtbe, mert lehetetlennek tűnt, ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy szinte csak elkezdeni kellett, mert még a gyerekeknek való főzést sem éreztem leküzdhetetlen kísértésnek.

Néhány böjti nap elteltével viszont egyik éjjel arra ébredtem, hogy valahogy ráfeküdhettem kitekeredett kezemre, mert álmatagon azt éreztem, hogy fáj a csuklóm, és nem mozdul a kézfejem. Érthető, mert elzártam benne mindent, ami az életet adná, sőt olyannyira kiment belőle a vér, hogy magától tényleg meg sem mozdult. Félálomban a másik kezemmel kiegyenesítettem, és aludtam volna tovább, de abban a percben, ahogy megindult benne újra az élet – hirtelen mintha az Úr szólt volna érthetően bennem, vagyis annyira egyértelmű üzenetet hallottam, hogy nem lehetett félreérteni: Úgy, ahogy most ezt az éltető erőt érezted szétáradni a kezedben, úgy élesztek fel mindent, ami „halott”, így kap belőlem újra életet minden, ami egy időre „elzáródott”, és mindenki, aki elszakadt tőlem. Úgy és olyan megállíthatatlanul, ahogy most te érezted, úgy elevenítek meg és adok újra életet mindenkinek, akiből elszállt az erő, aki nem volt „rákapcsolva” egy ideig a testhez. Elszakadt testvérek számomra nem szakadtak el, mert ők is a test részei. De a test tagjainak segíteniük kell egymásnak, ahogy a másik kezed tette most.

És éreztem, hogy ez az egész jelentéktelen történés egyben üzenet, mert azonnal értelmezett képként jelent meg (pedig végképp nem voltam "gondolkozásra képes" állapotban): úgy, ahogy kellett a másik kezem a kiegyenesítéshez, úgy várja el Isten tőlünk, hogy ennyit – legalább csak ennyit megtegyünk egymásért, az elszakadtakért, az oxigénért küzdőkért. A többit Ő teszi. Csak adjunk „támasztékot”, és Ő majd küldi a „megelevenítő” erőt. 

És még egy gondolat volt bennem: Isten úgy alkotott bennünket, hogy amikor baj van (pl. egy apró kézfej), akkor még legmélyebb álmunkban is jelez a szervezet, felébreszt. Ha belegondolunk, hihetetlen az a mód, ahogy a „riasztás” történik a testünkben, pedig én igazán mélyen tudok aludni. Ugyanígy biztosak lehetünk, hogy Ő a gyüli-testben is riaszt, és azonnal felébreszt a legmélyebb „érzéketlenségből” is, hogy „ébredj, lépned kell!”

Zs. K.Tünde

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.