"Valahogy most egészen máshogy alakul ez a böjt, mint az eddigiek. Mindig is tudtam, és saját bőrömön - de még a bőröm alatt is - tapasztaltam, hogy ha az ételt megvonom magamtól, legyengül a test. Most is készültem rá, hogy fáradékonyabb, lassúbb leszek az általánosnál. El is könyveltem ezt, mégsem mentem szabadságra, tettem a mindennapi dolgaimat, ahogy szoktam.

Mégis valami új felfedezést tettem: míg a legtöbben, akiknek lemegy a vércukor szintje, közeledik az ebédidő - kongatnak -, egyre izgatottabbá, idegesebbé válik, valahogy ezúttal nem sikerült felhúznia semminek. Olyan szintű türelem, és megértés vett körül, hogy igazán nem tudott semmi kibillenteni a belső egyensúlyomból. Már többször átéltem, hogy a böjt során átértékelődnek a lényeges-lényegtelen és a fontos-felejthető dolgok sorrendjei, de most olyan békességel sikerült venni az akadályokat, hogy csak természetfeletti csodának tudhatom be a dolgot. Kizárt dolog, hogy ezt magamnak tulajdonítsam. Gyümölcsnek tekintem ezt a türelmet, a böjt gyümölcsének."

Sz J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.