Amióta az eszemet tudom, kínozott engem a megfázással együtt járó tüsszögés, nátha és köhögés. Amikor kicsiny gyermek voltam, többször volt tüszős mandulagyulladásom, szamár köhögésem, fültőmirigy gyulladásom (meg is operálták mind a két fülemet), tüdőgyulladásom. 

tusszentes_3_1382750426.jpg

Édesanyám elmondása szerint a sok injekció miatt 4 évesen újból járni kellett tanítani. 5 évesen kivették a mandulámat, és onnantól csak a nátha és a gyors megfázás maradt meg. Ez 2013. október 23-ig így is volt. Soha nem értettem, hogy a gyülekezetben miért nem tüsszögök, és nem kell annyit az orromat fújni, pedig rövid ujjú pólóban vagyok, otthon meg fel vagyok öltözve (póló, mellény stb). Gondoltam arra, hogy talán allergia. Elmentem allergia vizsgálatra, semmire sem vagyok allergiás. A köhögésem refluxtól volt, de abból kihozott az Úr (de ez egy másik történet). Nem vagyok felelőtlen, úgyhogy mindig megfelelően öltözöm. Mégis, ha találkoztam valakivel, aki beteg volt, tuti, hogy elkaptam.

Már két hete nyomasztott egy érdekes dolog. Nappal semmi bajom nem volt, estére meg eldugult a bal orrom, és alig tudtam aludni, hiába fújtam az orrom, szinte semmi nem jött. Reggel sok hapci és legalább 10 zsebkendő elhasználása után nyugi. Imádkoztam, de semmi. Kaptam egy videót az interneten, egy kedves testvérnőmtől, amit biztos, hogy az Úr akarta volt, hogy lássam. Megnéztem Shawn Bolz-tól a Mennyei források  (Sid Rothal) című filmet, és el voltam ámulva. Engedelmesen rögtön kértem a mennyei raktárból egy új immunrendszert magamnak, hogy le tudjam győzni ezt a gyengeséget, amivel küzdők. (Apukám is mindig hapcizott.) Ahogy kimondtam a szavakat imában, éreztem, hogy egy tüsszögés készülődik, gyorsan zsepi, és elámultam, hogy bocsánat, de egy ujjnyi csúnya zöld förtelem jött ki. Nagyon megörültem, mert a dugulás máris elmúlt. Örömömben hálát adtam, és Papácskámnak a fejére tettem a kezemet, és kértem a mennyei raktárból számára új ereket, gyógyulást. Ahogy befejeztem az imát, megint  kijött egy ugyanolyan förtelem. Tudtam, hogy ez egy démon, rögtön begyújtottam a kandallót, és rádobtam a zsebkendőket, és elégettem. Azóta is felszabadultan és gyógyultan élek. Nem ez az első, amiből az Úr kihozott, de ez a legérdekesebb, amit átéltem. Örvendezek és dicsérem Istenemet, és az Úr Krisztust bölcsességéért és nagyságáért, kegyelméért, szeretetéért.

Mostanában egyre többet ad nekünk, és jelent ki az Ő dicsőséges dolgaiból, hála Neki érte!

„Mert Te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta: anyámnak méhéből Te vontál ki engem: Rólad szól az én dicséretem szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak: de Te vagy az én erős bizodalmam. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a Te dicsőségeddel. Ne vess el engem az én vénségemnek idején: mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!” (Zsoltárok 71:5-9)

Most, hogy írom ezt a bizonyságot, elkezdett görcsölni mindkét lábam, a combom; fel kellett állnom, és csak görnyedve tudtam menni egy darabig. Az Úr Krisztus nevében elzavartam a gonoszt, aki meg akart engem ijeszteni, és akadályozni, hogy befejezzem a levelemet. Vegyük komolyan a szellemi harcot, és ne ijedjünk meg, mert az Úr Jézus Krisztus velünk van, ha hívjuk! Ő nem hagy el minket.

P-né Edit

A bejegyzés trackback címe:

https://imabojt.blog.hu/api/trackback/id/tr775599810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.